„Nem tudható, kit rejt a név, a regény alapjául szolgáló szövegek blogbejegyzésként jelentek meg. Az írás itt nem önművelés, passzió, becsvágy, pénzkereset, hanem utolsó tét… Felkúszott a földi poklok egyik kies tornácára, megformálni a megformálhatatlant.
Az egymás után jelentkező fiatal író(nő)k között, messze túl a pöttyös könyves szépelgésen, divatzilált szingli-sirámon, akarnok feminizmuson egy elemi tehetséget üdvözölhetünk.” - írja a könyv beharagozója a Litera honlapján.
Noha soha nem bloggerkedtem, és olvasóként is csak ritkán jutok el a blogokig, felkaptam a fejemet. Hát mégis érdemes lenne…? Elkövettem azt a hibát, hogy tovább olvastam.
A könyv belépőjébe érve igencsak tátva maradt a szám. És ha már tátva maradt, elementáris erővel bele is gyömöszöltek egy faszt. Aztán ha már bennem volt, belém is élvezett. Mindeközben úgy éreztem, hogy a fasz másik végén ott röhög rajtam Spiegelmann Laura. 
A „köpni-nyelni nem tudtam” klasszikus esete forgott fenn a gyomrommal együtt. A Magvető Kiadót eddig az igényességéről ismertem, de bevallom, most meginogtam.
Nem tudom, mi alapján mérik manapság a tehetségeket. Az olvasottakból azt gyanítom, hogy alapvetően a műben felhalmozott trágárságok száma lehet a meghatározó. A tagoltság, az olvashatóságra törekvés mintha maga lenne az AIDS, kerüli is a szerző rendesen. Ennek megfelelően a Belépő (az ajánlóból nem derül ki, de gondolom, hogy az Előszó funkcióját tölti be) egyetlen háromoldalas mondatból áll.
Természetesen én, mint mezei olvasó nem dönthetek valaki tehetsége fölött. Ha e könyv szerzője a kiadó szerint tehetséges, hát legyen, de sietek leszögezni, hogy egyáltalán nem szimpatizálok a döntésükkel.
A beharangozóban emlegetett szingli-sirámokról nem tudom eldönteni, hogy mire céloznak vele (habár ha a Terézanyut képzelték ide, a megállítás eszközének javaslom a csőre töltött kivégzőosztagot), és az akarnok feminizmus is meglehetősen távol áll tőlem.
Ami viszont szíven ütött, az a pöttyös könyves szépelgés, mint átlépni, kidobni való értéktelenség említése.
Szabó Magda Születésnapján kívül csak A két Lottit, és a Katrin professzort olvastam a pöttyösök közül (ennyi volt meg a könyvtárban), így nem sok fogalmam lehetne ezekről a könyvekről, azonban az ebből a három regényből is leszűrhető, hogy szó sincs bennük szépelgésről.
Mind modern történet volt a megjelenésekor, és szókimondó, amennyire a kor megengedte. Modern és szókimondó – a gyerekek nyelvén. Tulajdonképpen ezért sem értem, miként vonható párhuzam a pöttyös könyvek és e közé a… felnőttirodalom közé.

A pöttyös könyvek teljesítették a rájuk kirótt funkciót: bemutatták, ezáltal lehetővé tették a kor problémáinak megnyugtató megismerését és rendezésének, lezárásának módjait. A pöttyösöknél nem a történeten volt a hangsúly, hanem azon, hogy megfeleljenek az elaboráció követelményeinek. Habár nem tartozik szorosan ide, mégis meg kell említenem, hogy felnőtt regények jó része szintén betölti az elaboráció funkcióját.
Még hogy szépelgés!? Persze, mihez képest…