A regény ötlete 1981 valamenyik iskolai hónapjában született. Édesapám a munkából hazajövet a helyi mozi műsora előtt ment el. Azt hittem, el is olvassa, ezért mindennap megkérdeztem tőle, mit adnak. Ő legtöbbször azt felelte, hogy a Véres lábnyomok a levegőben-t. Később persze bevallotta, hogy becsapott, mert sosem tudta a műsort. Nekem pedig beindult a fantáziám, hogy itt ez a remek cím, és nincs hozzá történet.

Nagyon hamar kitaláltam a két főszereplőt, és rengeteg gyilkosságot. Egykori osztálytársaim türelmét alaposan próbára tettem az első változattal, ami még ebben az évben el is készült. Később, kollégista koromban ez a változat eltűnt, és amikor nekiültem 27 év után a végleges változatnak, már csak a két főszereplő neve maradt meg az emlékezetemben. Ilyen értelemben nulláról kezdtem újra felépíteni mind a történetet, mint a szereplőket. 

A cím kötelez alapon kénytelen voltam létrehozni egy új országot, elvégre egy ennyire valószínűtlen bűntény nem történhet sem Magyarországon, sem bárhol máshol a civilizált világban. Sokáig kereségéltem az ország nevét, amikor Alie Neetah, a korrektorom feldobta Rockswoodot. Persze, nem minden alap nélkül, leírtam neki, hogy néz ki: egy tengerből kiemelkedő, főként közepes magasságú hegység, melyet mély völgyek szabdalnak, valamint  "deréktájt " egy magasabb hegyöv húzódik rajta.

Innen már könnyen ment a társadalom, a városok, az emberek megalkotása. Mindene van, aminek lennie kell, parlament, miniszterelnök, egyetem, szívtipró filmszínész, és természetesen egy mihaszna rendőr, akiből az új társa hatására válik igazi nyomozó.

A regény műfaja elsősorban nem krimi, bár tagadhatatlan, hogy mégiscsak krimi. Az, hogy az egyik főhős megérkezését követően azonnal furcsa bűntény történik, kizárólag a véletlen műve. A hangsúly a regény első felében a két nyomozó magánéletén van. Akik romantikára vágynak, csalódni fognak, pár utaláson kívül nincs ilyesmi benne. Sőt, a könyv második fele már nagyon nyomozós. Jackie és Alex végre ráéreznek a teendőikre, és ahogy gyűlnek a nyomok, a gyilkos napjaiba is bepillantást adok.

A regény mottója lehetne: nagy elmék, ha találkoznak, de itt szó sincs nagy elmékről. Minden szereplő önmagában viszonylag normális: a feltörekvő, kissé maximalista rendőrnő, az elkényelmesedett nyomozó, a kirúgott pap, a tanulmányait épphogy befejező kémikus, és még sorolhatnám. Együtt azonban gyilkos egyveleget alkotnak. A figurák erősen sarkítottak, egy-egy tulajdonságra kihegyezve. Utólag már látom, hogy árnyaltabbnak kellene lenniük, de ez a regény már így veszett.

Vedd meg itt!