Minden országnak van egy jelképnek számító alakja. Lehet az államalapító vagy akár magánszemély, akinek sokat köszönhetnek. Rockswood legmeghatározóbb alakja Maud anyó.

Maud anyó szobra az összes nemzetközi belépési ponton megtalálható: reptereken, kikötőkben. Az ábrázolás szerint öregecske, kövér, kissé szakállas, a sarkán repedezett a bőr, a ruházata szakadt. Legtöbbször épp egy csónakból lép ki a szárazföldre.
Ránézésre taszító, rosszindulatú vénasszony, ami valószínűleg fedte is a valóságot. Bár nem maradtak fenn történetek az életéről, Robert Forsite, az első miniszterelnök visszaemlékezéseiben gyakran emlegetett egy hajón szolgáló szakácsnőt, aki folyton pörölt a matrózokkal, olykor seprűvel kergette ki őket a konyhából, valamint egyszer az egyiket be is hajította a tengerbe.

Maud anyó az amerikai Uncle Sam mintájára született. Egyszerre jelenti az országot és a személyt, akinek az önálló állam létrejöttében kulcsfontosságú szerepet tulajdonítanak. Úgy lett Rockswood védőszelleme, hogy ezért semmit nem kellett tennie. Azért lett épp belőle jelkép, mert hontalanként egyik országnak sem volt elkötelezve. Az ő igénye jogosabbnak tűnt az addig ismeretlen földre, mint bármely másik matrózé, vagy tiszté a hajón.

Robert Forsite a Szigetfoglaló Nyilatkozatban rá hivatkozott, őt tette meg az első szigetre lépőnek. A négy király az aláírásával elismerte a jogait (hála Robert Forsite félreérthető fogalmazásának).

Maud anyó neve nem véletlen. Már a Piri Reis-féle térképeken is megjelenik az elnevezés: Maud királynő földje - így hívják rajta az Antarktiszt. Bár Rockswood csak kitalált, mégis éreztem az írás során némi párhuzamot a két hely között a titokzatossága okán (Antarktiszt ma is számtalan rejtély övezi, Rockswoodot pedig még sohasem láttuk).

A regény itt kapható. Vedd meg most!

Részlet a Véres lábnyomok a levegőben-ből:

Jackie keveset tudott az ország történelméről, arra azonban világosan emlékezett, hogy úgy négy-ötszáz éve négyféle nép alapította. A mindenhol megtalálható angolokon kívül spanyolok, hollandok és franciák képviselői írták alá a Szigetfoglaló Nyilatkozatot, amit elküldtek egy beleegyezést tanúsító aláírásra a szóban forgó országok uralkodóinak.

A királyok boldogan vették tudomásul területük növekedését. Azt azonban még a legképzettebb embereik se vették észre, hogy valami nagyon nincs rendben az okirattal.

Robert Forsite, a Maud Kazureket szállító hajó első tisztje zseniális ember volt. Ő fogalmazta meg a nyilatkozatot úgy, hogy az az első ránézésre nem látszott többnek egy dilettáns, helyesíráshoz nem értő ember tákolmányánál. Az írás szerint elfoglaltak egy hegyekkel és erdőkkel borított szigetet az Atlanti óceánban a Brit-szigetektől nyugatra, amely mostantól angol, francia, spanyol és holland fennhatóság alá tartozik.

A királyok, cserébe a jó hírekért, elnézték Forsite fogyatékosságait. A férfi azonban pontosan tudta, mit csinál. A vizitre érkező királyokat valósággal mellbe vágta a tény, hogy az elfoglalt új földrész nem az ő fennhatóságuk alá tartozik, hanem azoknak az embereknek a tulajdona, akik a nyilatkozatot írták. S ahogy azt az aláírásukkal a királyok korábban elismerték, immáron független állam.

A dokumentum nem volt hibás. A benne lévő szavakat pontosan úgy kellett értelmezni, ahogy le voltak írva. A hibának álcázott részekben rejlett a lényeg, mégpedig, hogy a szigetet a Mary Ann Pincess nevű hajó legénysége önmagának foglalta el, és azon Rockswood néven új államot alapított.

Miután a kor legtekintélyesebb királyai aláírták a dokumentumot, és elismerték, hogy valóban független állam jött létre Maud Kazurek királynővel és Robert Forsite miniszterelnökkel az élén, biztonságban érezhették magukat a későbbi hódítóktól.

A négy király első sértettségében hadjáratot fontolgatott az új állam ellen, tanácsadóik azonban lebeszélték őket róla, hiszen a beleegyezés visszavonásával magukat járatták volna le. Rockswood ily módon megmenekült a háborútól.

A telepesek az első évben felépítették a keleti part egyik szép síkságán a parlament épületét, azután szétszéledtek, és megalapították a saját kis birodalmukat.

Az új ígéret földjének hamarosan híre ment. Egymás után érkeztek a nincstelen földművesek, valamint sok, saját műhellyel nem rendelkező iparos a világ minden részéből. Néhány éven belül benépesültek a völgyek. Maud királynőnek még volt alkalma megnézni az új városokat, azután meghalt és vele együtt eltemették a királyságot is. Rockswood azóta köztársaság.

Vedd meg most a regényt!